Az állattenyésztés egyik fő nehézségét az okozza, hogy az ország éghajlati viszonyai miatt az etetéshez szükséges táplálékokat nem lehet egész évben termelni, hanem a csak az év bizonyos szakaszaiban. Ez gyakorlatban általában azt jelenti, hogy a téli időszakban hosszú hónapok telnek el úgy, hogy a hideg és a hó miatt nem lehet friss takarmányokat megtermelni. Ebben az időszakban csak korábban elkészített takarmányokat, tartósított takarmányokat lehet etetni az állatokkal.
A takarmányok tartósításának egyik leggyakoribb módszere a silózás, amely az erjesztéssel történő tartósító folyamatok közé tartozik. A silózás lényege, hogy olyan mikroorganizmusokat szaporítanak el a takarmányban, amelyek olyan alacsony szintre csökkentik a takarmány pH-értékét, hogy a káros baktériumok, mikrobák ezen a szinten nem tudnak tevékenykedni, nem tudják rontani a takarmány minőségét. A folyamat az elnevezését onnan kapta, hogy az erjesztést fallal körülvett tárolókban, úgynevezett silókban végezték, végzik.
Az erjesztéses, silós takarmány tartósítás ma is nagy népszerűségnek örvend, köszönhetően számos előnyének. Az egyik ilyen előny, hogy a tartósítás során jelentkező anyagveszteség kisebb a szárítással történő tartósítások anyagveszteségénél. Emellett amíg a szárításhoz szükség van meleg, száraz időjáráshoz, addig a silózás nincs éghajlathoz, időjáráshoz kötve, plusz a gépesítése is sokkal egyszerűbb, mint a szárítási eljárásoknál.